A szobában A szobában félhomály uralkodott. A várakozó urak és hölgyek idegesen mocorogtak, fészkelődtek a helyükön. Türelmetlenül várták a hírt. A szoba sötétségét mindössze néhány pislákoló gyertyaszál próbálta szétoszlatni, odakint a távolodó vihar morajlott. Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó. Egy sápadt, harminc év körüli fiatalember lépett be rajta. Arcán különös félmosoly. Az urak és hölgyek lélegzetvisszafojtva vártak. A fiatalember töprengőn végigmérte a társaságot, és megszólalt: - Uraim! Hölgyeim! A gyilkos halott! Mély, ünnepélyes csengésű hangjának visszhangjaként szakadt fel az összegyűltekből a megkönnyebbülés hangos sóhaja. A fiatalember kivárt néhány másodperces szünetet, majd ismét megszólalt: - Mélyen tisztelt egybegyűltek! Tartozom önöknek egy vallomással: a gyilkos én vagyok!

---

Állítolag igaz...De ki tudja... Egy kislány ment a családjával a boltok között,és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja :"Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok:nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat...

---

Egy sötét este A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot.A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el. Visszament és megkereste. Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek. Molly elborzadt a látványtól. Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett. A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Molly a ház másik végéhez futott. Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van. Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt...

---

A 14éves Elizabeth A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! Péntek 13......éjfél...... A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta!először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzbe3n forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!! A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak eött! Sikitva szaladt ki a szobájából,szölni a többieknek...... Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s fálrenézve ekkor megpillantotta a hugár is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón! A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!! Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......

---

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait. A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal. Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait. A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal. Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam. Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát: szerelmesek lettek egymásba. Andit már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva. Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani. Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül. Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe. Eljött az én időm! Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam. A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő. Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt. - Ne haragudj pajtás. ? suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt. Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem. Ezután elindultam a következő áldozatom felé. Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam. Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen. Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg. - Jó estét kedvesem! ? köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai. - Szia! Te hogy kerülsz ide?! - Mondhatni, erre vitt az utam. Te? - Balázzsal vagyok itt? tudod, járunk. - Tudom. Ő most hol van? - Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz. - Nem hinném. - Hogy érted ezt? - Nem fog már visszajönni. - Miket beszélsz? Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér. - Úristen! Te? Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt. - Szeretlek! -mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét.

---

Egy 18 éves lány lakott a nagymamájával egy örek kertesházban.Este volt a lány elment bulizni a barátaival.De a nagyanyja azt mondta neki: - Ne menny el gyermekem.Látomásom van! azt gondolta a lány: Istenem már megint ezek a kibaszott látomások.A nagymama megint megszólalt: Ne menny el itthonról.Szörnyű dolog fog veled történni. Mondta a lány halkan: Menny már magaddal!.Erre az öregnő megint megszólal : jólvan menny.De ha látsz egy hatalmas fehér kutyát piros szemekkel az út szélén, akkor siess haza.Jajj hadjál már!-mondta a lány és ment bulizni.Egyszercsak meglátott egy hatalmasfehér kutyát piros szemekkel az út szélén .A lány nagyon megijedt, és azt mondta a barátanak.: Szerintem mennyünk haza és nézzünk egy filmet.Ne mennyünk bulizni.Azt mondták a barátai: Istenem halgatsz arra a vén trottyra? Dehogy megyünk . Menny haza egyedül.Így is lett. A lány haza ment.Bement a házba , halkan hogy a nagyanyját fel ne keltse.! De tévedett a nagyanyja nem is aludt, hanem ott állt az ajtója előtt, de ezt a lány nem látta.A nagymama sírt.Reggel odament a lány ágyához, és felébresztette. Azt mondta neki:: Gyermekem a barátaidat , tegnap este brutálisan meggyilkolták, majd a vízbe dobták.Délután nézték a híradót, hát mi volt benne? !:: Egy fiatal csapatot az éj közepette egy körözött gyilkos brutálisan meggyilkolta , majd mindet avízbe dobta.A rendőrség ma talált rájuk!!

---

Még 1 óra. Egyszer egy nőt éjszaka felhívnak.Egy ijesztő hang szól a telefonba: -Én vagyok a véreskéz, s egy órára vagyok tőled. Visszafekszik a nő, természetesen nem hisz a fenyegetésnek. 30 perc múlva csörög a telefon: -Én vagyok a véreskéz, s már csak fél órányira vagyok tőled! Most már megijed. Visszafekszik, 15 perc múlva csörög a telefon: -Én vagyok a véreskéz és már csak 15 percnyire vagyok tőled! Egyre jobban fél, nem tudja, mit tegyen. Hamarosan cseng a kaputelefonja -Én vagyok a véreskéz!Kaphatok egy ragtapaszt??XD

---

Haraszti Tamás, Batta polgármestere. Batta polgármestere a történtek után lemondott posztjáról, az Ady - művelődési ház mozitermét lebontották és emlékhelyé alakították. Az érintett családok eltelepültek Battáról sokan nagyon messzire, hogy új életet kezdjenek. Országos gyásznappá nyilvánították ezt a napot, mely még hosszú évekig beárnyékolta Batta mindennapjait... Rendőrségi Jegyzőkönyv 1998. november. 16 - án este az ország legszigorúbb elmeintézetéből megszökött közveszélyes kezelés alatt álló beteg: Ács Lajos nyomát elveszíti a rendőrség. Szörnyű ámokfutást elkövetve, tömegmészárlást végezve tűnik fel újra, Batta városka egy művelődési házában, 1998, december 6. - án este. A helyszínen 14 halott, ebből 9 gyermek, és 5 felnőtt. További 4 gyermek és két felnőtt súlyosan, 2 gyermek és 3 felnőtt könnyebben megsérül. A felnőttek őrjöngve önbíráskodnak, és az elkövetőt a tett helyszínén különösen kegyetlen módszerekkel ártalmatlanná teszik. A rendőrség büntetőeljárást senki ellen nem indított, mivel nem volt egyértelműen megnevezhető az önbíráskodással élők személye. Ez a bűntény, az évezred legkegyetlenebb bűnténye elnevezést, a „legszörnyűbb akta" megjelölést kapta. Az elkövető: nevezett Ács Lajos, pszichológiailag instabil, és súlyosan depresszív alkat volt, szüleit 1956 - ban a forradalom idején Mikulásnak öltözött gyilkosok mészárolták le a fiatalkorú elkövető szemeláttára...

---

Éjfél van. A nagymamánál csörög a telefon.( _még hét nap!... csak poén volt..) Szóval. csörög a telefon és a nagymama felveszi: - Csöpög a vér, csöpög a vér, már az utcádban vagyok!Éjfél van. A nagymamánál csörög a telefon.( _még hét nap!... csak poén volt..) Szóval. csörög a telefon és a nagymama felveszi: - Csöpög a vér, csöpög a vér, már az utcádban vagyok! Nagymama nem tudja mire vélni a dolgot, gondolja, biztos csak valami huligán, de pár perc múlva újra csörög a telefon: - Csöpög a vér, csöpög a vér, már a házad elött vagyok! Nagymama most már kicsit fél, de még mindig nem veszi komolyan a fenyegetést. Aztán megint szól a telefon: - Csöpög a vér, csöpög a vér, már az ajtód elött vagyok! Csöngetnek. Nagymama nagyon fél. Nem meri kinyitni az ajtót. De aztán vesz egy kis bátorságot, és kinyitja. Nagy megdöbbenésére az unokája áll az ajtó elött: - Nagymama! Van egy ragtapaszod???! //o.O 

---

Csöpp... csöpp... csöpp... Az ablakon kövér esőcseppek folytak le, a vihar fáradhatatlanul verte az üveget. A kislány félt a vihartól, főleg, ha egyedül volt otthon. Most ez történt, hiszen a szülei üzleti úton voltak valahol az ország távoli pontján. Csak a kislány kiskutyája volt még otthon, amit karácsonyra kapott alig fél éve. A falióra háromnegyed tizet mutatott, odakint már besötétedett. A kislány elfordult az ablaktól és a megvetett ágyához lépett. Kibújt a papucsából és leguggolt kutyája mellé. Az eb felemelte a fejét és gyors farkcsóválással hálálta meg a simogatást. Megnyalta a kislány kezét, majd vakkantott egyet. - Halkabban Austin. Még felébreszted a szomszédokat. Tudod, milyen gonosz Viktor bácsi. - csitította le Laura a kutyát, majd felegyenesedett, felmászott az ágyra és bebújt a takarója alá - Jó éjt Austin. A kislány behunyta szemeit és szüleire gondolt elalvás előtt. Szerette volna, ha itthon lennének, mert akkor kimehetne hozzájuk és bebújhatna közéjük. Ott mindig biztonságban érezte magát, s mindig nagyon jól aludt. Persze általában reggelente a saját szobájában ébredt, de ez cseppet sem zavarta, mert nem ébred fel, mikor édesapja áthozza. Most azonban nem tud hová bújni a vihar elől, egyedül kell elaludnia, ami kicsit sem volt könnyű. Nagyon félt és minden egyes villámcsapásnál és menydörgésnél felpattantak szemhéjai és kimeredt az ablakon az esőre. Egy idő után megfordult és megpróbált nem foglalkozni a tomboló viharral, de ekkor sem tudott elaludni. Az óra szerint már lassan éjfél is elmúlt, de a kislány még mindig csak forgolódott az ágyban. A nyitott ajtón át kilátott szülei hálószobájába, de most hiába ment volna ki, senkit sem talált volna. Odakint újabb villám csapott be valahová, mikor valami furcsa zajra lett figyelmes a konyha felől. Mintha csöpögött volna valami. Csöpp... csöpp... csöpp... Nagyon megijedt, nem tudta, mi lehet a hangok okozója. A hátára feküdt és bal kezét lelógatta Austin mellé. A kutya felemelte fejé mellső lábairól és megnyalta a kézfejét. A kislány ettől megnyugodott kissé, és ismét megpróbálkozott az alvással. Igyekezett sem a viharra, sem hangokra nem figyelni, de még így sem volt képes álomba szenderülni. A konyhából megint hallatszottak a hangok: csöpp... csöpp... csöpp... A kislány szíve hevesen kezdett verni, s egyszerűen nem tudta becsukni a szemeit. Félt, legszívesebben sírva fakadt volna, de ahhoz elég nagy volt már, hogy tudja, ez nem segít. Kezét lelógatva feküdt az ágyán és hagyta, hogy Austin nyalogassa a kézfejét. Ez megnyugtatta, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért. Talán úgy érezte, hogy nincs teljesen egyedül. Újból megpróbálta lehunyni szemeit, de csak erőszakkal volt erre képes és így is minden egyes neszre felkapta a fejét. Néha lépések zaját vélte hallani, néha mintha az édesanyja húst szeletelt volna a konyhában, de vinnyogást is hallott. Ezek nagyon megijesztették, de Austin mindig meg tudta nyugtatni annyira, hogy ne kezdjen sírni. De aludni továbbra sem bírt. A csöpögő hangok sem múltak el a konyha felől, s végül annyira megrémisztették, hogy hiába lógatta le a kezét, még Austin sem tudta megnyugtatni. Hosszú perceken át tűnődött, vajon mit kéne tennie, míg végül úgy döntött, hogy megy és megnézi mi lehet a hangok gazdája. Még egyszer utoljára leengedte a kezét és hagyta, hogy Austin végignyalja, ebből merített bátorságot. Ezután felült és az ágy végébe kúszott. Óvatosan lemászott a földre, s halkan elindult kifelé. Először a szülei hálóján kellett keresztül mennie, majd egy rövid előszoba következet, s abból nyílott a konyha. Nagyon félt, lábai remegtek, hogy a térdei össze-össze verődtek. Nehezen összegyűjtögetett bátorságából minden egyes lépésnél elveszített egy keveset, s mire az ajtóhoz ért, már mind elfogyott. A csöpögő hang most már biztosan innen jött, csak az volt a kérdés, vajon mi okozhatja. A kislány nyelt egyet, majd remegő kézzel lenyomta a kilincset. Az ajtó némán kitárult, s ő belépett a tökéletes sötétségbe. Bal kezével felnyúlt és némi nyújtózkodás után megtalálta a villanykapcsolót. Halk kattanás hallatszott, majd vakító fény áradt szét a helyiségben. A kislány kezeivel takarta el a szemét így óvva őket a bántóan erős világosságtól. Mikor már úgy érezte, hogy hozzászokott a fényhez, leengedte a kezeit. A látvány, ami elé tárult, elborzasztotta és undorította is egyaránt. A konyha amúgy hófehér falai most vértől voltak mocskosak, a linóleum padlón húscafatok hevertek szerteszét. A konyhaasztal fájába egy hatalmas kést állítottak, mellyel a kislány anyja a csontos húsokat szokta szétvágni. Most azonban valami sokkal rettenetesebbre használták az eszközt. Néhány centire a pengétől a kislány kutyájának, Austinnak a megcsonkított teste hevert. A kislánnyal szemközti falra Austin vérével szöveget írtak: \"A gyilkosok is tudnak kezet nyalni!\

Oldal: Rémtörténetek 3.kör
Idézet és más egyéb - © 2008 - 2024 - szivszilank.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat